Nemzeti Agymosoda - Politikai Propaganda Indikátor I.

A PPI egy mutató annak érzékeltetésére, hogy mennyire jellemző az adott közösségben a fake news elterjedtsége, hogy mekkora a távolság az alapos és az átlagos tájékozottság között. A szólás szabadsága haldoklik - fogalmazott december elején az Európai Parlament képviselője, Romana Strugariu a Center for Independent Journalism és European Center for Press and Media Freedom Newsocracy című közös rendezvényen, Budapesten.^[5] A sajtószabadság, a szólásszabadság állapotának kutatói a folyamatot a hírforrások, a médiumok szabályozása felől közelítik, illetve a függetlenség garanciát a közszolgálati médiumok törvényi előírásain kérik számon. A Politikai Propaganda Indikátor a bot másik vége felől közelít. A tájékoztatási rendszert a végeredmény felől nézi. Azt teszi láthatóvá, hogy a tájékozottság minősége milyen. Azt tapogatja le, hogy mennyire tartható kézben az információs rendszerek feletti uralommal a tömegek tájékozottsága. A demokratikus rendszerekben a hatalom gyakorlásához a felhatalmazást a választásokon szerzik meg a szereplők. A választók pedig médiumokon keresztül szerzik meg az ismereteket a felelős döntéshez. A szakirodalom az információs háború elvesztéséről beszél annak kapcsán, hogy az internetes hálózatokra fejlesztett alkalmazások alapjaiban változtatták meg a média működését. A nagy munkával, óriási média szervezetekkel valamennyire rendezett információkból mára információs káosz lett.^[6]  Ez is technikai forradalom, egy korszakhatár, ami új megközelítéseket kíván.

Ha azt szeretnénk tudni, hogy megsavanyodott-e a tej a hűtőben, akkor vizsgálhatjuk a hűtőszekrény műszaki leírását, nézegethetjük a szavatossági garanciákat a tejes-dobozon, de a legegyszerűbb, ha megkóstoljuk a tejet - mi ezt a logikát követjük.

Előzmények

Magyarországon a politikai csata a médiatér elfoglalásért 1993-ban kezdődött.^[7] És még ma is tart. A legutolsó lépés ebben a játszmában - a cikk megszületése előtti napokban - a Médiatanács új tagjainak megválasztása. Az Alkotmánybírósághoz és nemzetközi szervezetekhez fordul az ellenzék, mert szerintük az uniós normákkal sem összeegyeztethető, hogy a tájékoztatási rendszert felügyelő legfőbb hatóságban csak kormánypárti képviselők legyenek.^[8]  2010-ben, majd 2014-ben és 2018-ban a kétharmados parlamenti többség elérése megteremtette a lehetőséget arra, hogy a közéleti információt termelő, az információ áramlását ellenőrző, befolyásoló intézmények felett megszerezze a felügyeletet a kormányzó koalíció. Éltek is a lehetőséggel.^[9] Magyarországon a kormányhoz közeli médiumok kapják a központi források 80 százalékát. A függetleneknek 22 százalék jut.^[10] Az országos méretű agymosáshoz országos hatókörű agymosoda kell. Ezzel párhuzamosan a világban és itthon is a politikai propaganda új korszaka előtt nyitották meg a kapukat a szociális hálók. A szociális hálózatok elterjedésével megszűnt a hírfolyamban az ellenőrzés.^[11] A szociális hálózatokon keresztül bárki lehet hírforrás, és bárkit elérhet közvetlenül.^[12] Megkerülhetővé vált a cikkek közlésekor az igazmondásra törekvés szerkesztői felelőssége. Ami azért is veszélyes, mert a szociális média hálózatokon a fake news hatszor gyorsabban terjed, mint a tényeken alapuló hírek.^[13] Ha ezt nem is tudták a szerkesztőségekben ilyen pontosan, mint ahogy a legfrissebb kutatások feltárták, de sejtették, és éppen azért fordítottak sok energiát és pénzt a hitelességük megteremtésére a médiumok, mert az volt a valutájuk. A hálózatos működés szerves velejárója a személyesség, és azzal együtt a személyes felelőtlenség szabadsága. Párhuzamosan jelentéktelenné vált a helyreigazítás bírói kikényszerítése. Ráadásul a hamis információk ökoszisztémaként élnek a tájékoztatási rendszerben. Rejtőzködnek, korábban ismeretlen alakban bújnak elő váratlanul.^[14]

A vélemények feletti hatalom megszerzéséhez világszerte korlátlanul bevethető eszköz lett a hamis információ. A hamis profilok mögül hamis híreket gyártó robotok tízezreit működtette például az orosz kormány Trump megválasztása és a Brexit népszavazás előtt.^[15] A hamis világkép tömeges kialakítása azonban sokkal összetettebb folyamat.  A párhuzamosan működtetett kommunikációs frontokon generált hamis hírek áradata sem feltétlenül vezet egyértelműen sikerhez, több fronton igényel összehangolt tevékenységet. Magyarországon központilag vezérelt, vélemény manipulációs szándékú akciósorozatot leplezett le Lázár Domonkos és Sík Endre a Mozgó Világ 2019. novemberi számában. Arról írnak, hogy az Orbán kormány 17 jól azonosítható alkalommal nyomta meg a Morális Pánik Gombot, vagyis okozott szándékosan társadalmi méretű érték-válság-pánikot a tömegekben az aggodalom generálásával 2015 nyara és 2019 között kommunikációs akciókkal. Az ilyen akciók érthetően erősítik egymást.^[16]  A másik harci stratégia az információs káosz keltése. Az információs káoszt mesterségesen generálják a politikai szereplők, a közönség pedig kapkodja a fejét, illetve valójában egyre kiszolgáltatottabb, mert a valós információk elhallgatása is hamis információ. Az a médiarendszer, amely a politikai propaganda érdekében szelektál tovább növeli a kiszolgáltatottságot.

A PPI a felsorolt hatások együttes eredményét vizsgálja. Azt mutatja meg, hogy az egyes társadalmakban mennyire kiegyensúlyozott az információk áramlásáért, a tömegek tájékoztatásért felelős médiarendszer.  A PPI azt tükrözi, hogy tíz emberből hányan fogadtak el igaznak a politikai propagandában terjesztett, de sok esetben nehezen igazolható, vagy csak a propaganda jelentésekkel alátámasztott híreket. Tíz emberből hányan vannak, akik a propaganda, a manipulált hírszolgáltatás miatt hamis képet alkotnak a valóságról. Tíz emberből hányan vannak, akik áldozatul estek a hamis hírfolyamnak, vagyis a szabad választásokon milyen arányban döntenek téves, szándékosan hamis információk vagy elhallgatások alapján máshogy, mintha kiegyensúlyozott lenne az információs terep.

Az információ-terjesztés mértéktelen szabadságát hozták el a netes alkalmazások. Az új eszközök a politikai és üzleti élet gengszterei előtt is kitárták a kapukat.^[17]  Nem a tömegek felelősek a rossz választásaikért, hanem azok, akik átverik őket. A kontrollmechanizmusok kiiktatásával váltak megmérgezhetővé a tájékozódás forrásai. Új eszközöket kaptak a kútmérgezők. Szerte a világban. Az aggodalom már több fórumon megfogalmazódott. A Guardianben Timothy Garton Ash több cikkben is figyelmeztet a veszélyekre. Az élesebb megfogalmazás már azt állítja: Szervezett támadást indítottak a korábban a Vasfüggöny mögötti Európában a demokrácia ellen.^[18] Mintha Németország venné a legkomolyabban a problémát. Az álhírterjesztés az egyik legnagyobb nemzetbiztonsági kihívás - mondja Angela Merkel, és megalapították az intézetet, amely folyamatosan figyeli a információs csatornákat, és azonnal lép, ha megtévesztést, hazugságot, dezinformációt, provokációt tapasztal.^[19]

Lényegében úgy tekintik, hogy a fake news az aljas indokból, nyereségvágyból, bűnszövetségben, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel, az információs hatalommal folytatólagosan visszaélve, visszaesőként elkövetett átverés, csalás, félretájékoztatás.

Annak mérésére, hogy a hamis tudat társadalmi méretű generálása mennyire volt sikeres a legegyszerűbb, ha azt mérjük, hogy a választók milyen arányban hisznek el hamis állításokat, milyen mértékben azonosulnak a politikai propaganda által kikevert szemlélettel, hamis hírekkel, szélsőséges csoportok által összetákolt gyalázkodással, karaktergyilkossági vádakkal, vagy ravasz összeesküvés elméletekkel. Önálló tudományág lett a fake news mechanizmusának, előnyeinek, kockázatainak a kutatása.^[20] A média tanulmányok szerzői többnyire a politikai propaganda részeként vizsgálják a fake news hatásmechanizmusát, és úgy tekintik mint egy vírust, amely megfertőzi a hírek folyamát, megzavarja a tájékoztatást. Ez a kórokozó a tájékoztatás immunrendszerét támadja meg. Az elmúlt évtizedig viszonylag jól működött a hamis hírek ellen kiépített védelmi rendszer. A hitelesség, a felkészültség és a tömegek elérésének mértéke között szoros volt a kapcsolat.^[21] (A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, tartja a magyar mondás.) Az új médiavilágban azonban akkora a mesterségesen keltett zaj, olyan robajt csapnak hamis hírek terjesztésére beállított robotok ezrei, és a becsapott felhasználók megosztásai, vagyis akkora az öngerjesztő hatás a rendszerben, hogy a tájékoztatásból sok esetben félretájékoztatás lesz. A hamis hírek gyártói - részben a könnyen becsapható vásárlót kereső üzletemberek, illetve a könnyen becsapható támogatót kajtató politikusok - mesterségesen avatkoznak be az információs láncba. Kiveszik a tájékoztatásra kiképzett, a közönség által erre a célra alkalmazott és felhatalmazott újságírók, hírügynökségek, médiaszervezetek, vagyis a szakma kezéből a hírgyártást, magukhoz ragadják a hírtermelést. Cégek, kuruzslók, haszonlesők, szervezetek, pártok, kampány- és PR-csapatok olyan híreket állítanak elő, amelyek sok esetben hamis állítások, hazugságok, csúsztatások, igazolhatatlan ígéretek, gyalázkodások, propaganda szövegek, csalások, félrevezetések. A tömegek képtelenek elvégezni azt a munkát, ami korábban az igényesebb szerkesztőségek dolga volt, hogy értékeljék a híreket, kiszűrjék a hamisságokat. A tömegek képtelenek ellátni azt a feladatot, ami korábban a gazdasági szakújságírókra, politikai elemzőkre, külpolitikai szakértőkre, nemzetközi tudósítókra hárult, így aztán az egyszerű olvasó nem tájékozott lesz, hanem félretájékozott.

Mennyire? Ki tudja? Hogyan lehet ezt mérni? Mire jó az, ha kiderül, hogy egy közösség, egy ország, vagy egy réteg, egy generáció, egy etnikai, vagy vásárlói csoport fele, vagy harmada be van csapva? Indukálhatja-e újfajta védekezési stratégiákat, ha a feje tetejére áll a tájékoztatás, ha bedőlni látszik a demokrácia immunrendszere? Egyelőre nincs mértékegysége a hamis hírekkel való fertőzöttségnek. Nincs kalibrálva, hogy milyen mélyen itatja át a hírfolyamot a politikai propaganda által generált hírek áradata. Nem méri senki, hogy milyen mértékű a félrevezetettség, mennyire ívódott be egy-egy kampány célokat szolgáló hír a társadalom tudatába, mennyire hatékony a propaganda, a marketing, az átverős marketing, a félre tájékoztatást. Nincs összehasonlító adatsor, amely láthatóvá tenné, hogy egy-egy országban évről-évre hogyan változik a fake news penetráció. 

Nem látható, hogy a társadalom döntései milyen mértékben születnek hamis információkra alapozva. A fake news azonban nem csupán sok hamis hír. N.F. Johnson és kutatótársai statisztikus matematikai modellel bizonyították be: az online térben a fake news úgy terjed, mintha ökoszisztéma lenne.^[22] Nem pusztítható ki mechanikusan, mert az online térben a megosztásokkal a felhasználók új fake news telepeket alkotnak, ráadásul a felhasználók egyre jobban vigyáznak a rejtőzködésre, egyre nehezebb helyzetbe hozva ezzel a nagy szolgáltatóknál a fake news kiszűrésére alkalmazott ellenőröket.

Ha tudni akarjuk, hogy egy-egy hate speech vírus mennyire terjedt el a felhasználók között, akkor a legegyszerűbb, ha rákérdezünk. N.F. Johnson úgy gondolja, hogy a technológia cégek és a politikusok együttes fellépése segíthet csak, de – teszem hozzá – az általános riogatás helyett kapjanak mérési eredményeket a szakemberek, hogy tudják, hányadán is állnak a manipulált információkkal való fertőzöttséggel, ami ellen harcolni indulnak. Ha valamit egyelőre nem tudunk megakadályozni, mert búvópatakként terjed a netes rendszereken, azért akkor legalább próbáljuk meg felmérni, hogy mekkora területet ért el.

A gyűlöletbeszéd és a fake news közötti rokonság melletti érvelés olvasható a Nature 2019. August 21-i számában: Online hate ökoszisztémáról beszélnek, ami a szociális média network működésének teljesen új megközelítése. Egy újabb összefüggés, amiért valószínűleg egy kicsit több ok van az aggodalomra, mint korábban gondoltuk.  (The Dynamics of Online Hate, Derzsy Noémi. N. F. Johnson kutatásai alapján.) ^[23] N.F. Johnson mérései megmutatják, hogy az online gyűlöletcsoportok rendkívül rugalmas klaszterekben szerveződnek. Az ilyen klaszterek olvasói földrajzilag nem lokalizáltak, globálisan összekapcsolódnak, és olyan sztrádákon közlekednek, amelyek megkönnyítik az online gyűlölet terjedését a különböző országok, kontinensek és nyelvek között. Amikor megtámadják ezeket a klasztereket - például amikor a gyűlölet csoportokat a szociális média platform rendszergazdái eltávolítják, akkor a klaszterek gyorsan helyreállnak, és az új klaszterek között új erős kötések alakulnak ki, amelyeket már a felhasználók alakítanak ki a megosztásokkal. A kémiai kovalens kötésekkel analóg módon történik mindez. Bizonyos esetekben két vagy több kis klaszter is összeolvadhat, hogy nagy klaszterré alakuljon, amit a szerzők két atommag összeolvadásához hasonlítanak. N.F. Johnson matematikai modell felhasználásával bebizonyította, hogy a gyűlölet-tartalom betiltása egy platformon csak súlyosbítja a helyzetet, mert kiprovokálja az online gyűlölet-ökoszisztémák születését, elősegíti azon csoportok létrehozását, amelyeket már nem lehet felismerni, és így a platform-rendőrség előtt rejtve maradnak. Ezeket a területeket a szerzők „sötét medencéknek” nevezik, ahol a gyűlölet-tartalom ellenőrizetlenül virágozhat.

Azt már 2018 tavaszán bebizonyították a Massachusetts Institute of Technology kutatói, Soroush Vosoughi, Deb Roy, Sinan Aral,*  hogy a hamis hírek gyorsabban terjednek, mint a valóságos állítások. A két dolog összefügg. Egyrészt tehát a hamis hírek terjedése úgy viselkedik a hálón, mint egy élő organizmus, ökoszisztéma, illetve a hamis híreknek a tényeknél gyorsabb terjedése is ugyanazon okra vezethető vissza: a folyamatot végig az ember irányítja. A gyanakvás, az aggodalom, a rettegés, és így tovább az eredendő oka annak, hogy az emberek túlnyomó többsége a hamis hírekre fogékonyabb. Az emberek a hamis híreket részesítik előnyben, amikor megosztanak egy posztot. Azért osztják meg, mert segíteni akarnak, mert a saját félelmeiket vetítik ki a netre.^[24]

Twitter posztok millióinak vizsgálata után azt állítják amerikai tudósok: a fő bűnös az ember. A tanulmány szerzői szerint az emberek inkább részesítik a hamis híreket előnyben, amikor megosztanak egy információt. A kutatás eredménye: a hamis hírek gyorsabban, távolabb és mélyebben jutnak el a hálózaton, mint az igaz hírek. A Massachusettsi Technológiai Intézet kutatói úgy találták, hogy ezek a viselkedési minták minden tanulmányozott tárgyra vonatkoztak, nemcsak a politikára és a városi legendákra, hanem az üzleti, a tudományos és a technológiai kérdésekre igazak. A hamis állításokat 70 százalékkal gyakrabban osztották meg a Twitteren, mint a valóságot tartalmazó bejegyzéseket. A valódi történeteket ritkán retweetelték. A valódi történeteknek általában hatszor annyi időre volt szükségük, hogy elérjenek 1500 embert, ahhoz képest, hogy mennyi idő alatt értek el ugyanennyi olvasót a hamis hírek.^[25]

A harmadik sajátos körülmény, amikor egy állam olyan módon avatkozik be a médiarendszer működésébe, hogy törvénykezéssel és anyagi források átcsoportosításával megnehezíti a központi hatalomtól független médiumok számára a közönség elérést. A kialakuló aránytalanságok mérésére vállalkozott három kutató, azt elemezve, hogy mennyi pénzből gazdálkodhattak a médiumok, attól függően, hogy a központi hatalom szolgálatában álltak vagy függetlenek maradtak.^[26] A tájékozódás mintázata volt a cikk címe és azt állította benne Polyák Gábor, Urbán Ágnes, és Szávai Petra, hogy a KESMA-médiumoknál (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) a 2017-es árbevételek alapján a hír- és a politikai tartalmak szegmensében a forgalom 49,2 százaléka összpontosul. Ha ehhez hozzá számoljuk a KESMA-ból kimaradt, de nem vitatott módon kormányközeli további médiumokat (a korábbi Vajna-médiumokat, a Demokratát, a Magyar Hírlapot), akkor ez az arány már 64,1 százalékos. A PPI több kérdés kapcsán hasonló értéket mutat. Ha pedig – tényleges tájékoztató tevékenységének jellege alapján – a közszolgálati médiát is hozzá számoljuk a kormányhoz közeli médiumokhoz, akkor a kormányhoz közeli médiumok piaci aránya már 77,8 százalék. Ez azt jelenti, hogy a teljes nem kormányközeli média az elérhető médiapiaci erőforrások mindössze 22,2 százalékából működik. A kormányhoz közeli Médianéző Központ elemzése a médiumok közönségelérése alapján arra a következtetésre jutott, hogy híradót sugárzó televíziók esetében – amely körbe az elemzés nem számolta be a közmédia csatornáit – 54:46 százalékos a kormánykritikus és a kormány-barát csatornák aránya (Médianéző Központ 2018).

A hírrádiók esetében – a legnagyobb elérésű, rendszeres hír blokkot is sugárzó Retró Rádiót, a Rádió1-hálózat tagjait, illetve a közmédia rádió csatornáit nem számolva ide – ez az arány 53:47 százalékos; a nyomtatott sajtó piacán 72:28 százalékos; az online hírportálok esetében pedig 29:71 százalékos. Mindebből az elemzés arra a következtetésre jut, hogy „a hazai médiapiac továbbra is balliberális dominanciájú”. Az elemzés súlyos módszertani aggályokat vet fel, amelyek miatt érdemi következtetések levonására egyébként sem alkalmas (Bátorfy 2019, Urbán 2019), de a közönség elérési adatok a módszertani hibáktól függetlenül is keveset mondanak arról, hogy az elért közönség mennyiben használja közéleti tájékozódásra az egyes médiumokat.

 

 

A MTVA túlbuzgóságáról készített felmérést Rényi Pál Dániel, azt vizsgálva, hogy a labdarúgó világbajnokság idején a sportcsatornán rendszeresített 1 perces hírek milyen elszántan szolgálták a kormányzati propagandát, a migránsoktól való félelem generálását. ^[27] Rényi azt állítja: bár a bevándorlás nagyon valóságos kihívás Európa számára, de ezeknek a kampányoknak és a közmédia hírműsorainak célja nem a tájékoztatás, hanem a háborús pszichózis fenntartása, a humanitárius szervezetek, en bloc komplett nyugat-európai tagállamok és persze Soros György démonizálása. Röviden: a kormány politikai-kommunikációs igényeinek kiszolgálása a propaganda-minisztériumból érkező buzzwördök ismételgetésén keresztül: soros-hajók, soros-jelentések, soros-ügynökök, migránsok, összeesküvés, Brüsszel, felháborító, háború, kvóta-bűnözés, veszélyes, invázió.

Az M1 Híradót jellemzően a nyugdíjas fideszes keménymag, 100-200 ezer ember nézi, a milliós nézettséget hozó focivébé viszont kitűnő alkalom, hogy a közmédiát csak elvétve fogyasztó magyarok agyát is megdolgozzák a szerkesztők - így válik a propaganda eszközzé a közszolgáltatás.

A Stanford Internet Observatory - a Facebook-kal együttműködve - kereste a hamis hírek leleplezésének módjait és azt találták, hogy a korábbi oroszországi befolyásoló kampányokkal ellentétben a friss információs csomagok már arab nyelven küldött üzenetek voltak, és azokon keresztül több országot céloztak meg arab nyelven. Az oroszok együtt dolgoztak az afrikai országok helyi lakosaival a hitelesnek álcázott Facebook fiókok létrehozása érdekében, hogy elkerüljék az észlelést.^[28]

Kelet-Európában sokan féltik a demokrácia jövőjét. 30 évvel a berlini fal leomlása után igencsak nyugtalanok – állítja a legfrissebb közvélemény kutatás. A felmérés, amely 7 országban készült, azt is megállapította, hogy az embereknek nincs jó véleményük a kormányukról, valamint a nagy pártokról, ugyanakkor nem bíznak a sajtóban sem. Ennek ellenére úgy ítélik meg, hogy a média képes befolyásolni a politikát, javítani a társadalmat. Továbbá, hogy a demokratikus rendszer kedvező változás elé néz, mivel a fiatalok és főként a nők egyre nagyobb szerepet vállalnak a civil szervezetekben. ^[29]

Terjed az igazság elleni háború – írja szerkesztőségi cikkében 2018. december 9-én a New York Times. A demokratikusan megválasztott vezetők mintha a diktátorok, és zsarnokok sajtó ellenes kottájából játszanának. A szabad és korlátozás nélküli média már régóta idegesíti az autoriter vezetőket, de talán még George Orwell sem gondolta volna, hogy a sajtószabadsággal kapcsolatos legaktívabb támadásokat egy napon a demokratikusan megválasztott kormányok követik majd el a Huszonegyedik században. Szinte a cikk megjelenésével egy időben több mint 400 magyarországi hírközpontot, köztük a vezető online újságot és az összes fennmaradt regionális újságot egy alapítványba került. Látszólag önként „adományozták” oda a tulajdonosok - köztük több olyan oligarcha, akik hűek Orban Viktor miniszterelnökhöz, akik szisztematikusan felvásároltak üzleteket – adták át a vagyonukat az alapítványnak. ^[30]

A politikai propagandában van termesztés és mesterséges káosz is. A hamis hírek, a gyűlöletbeszéd nem egyenes szöveg, nem tiszta beszéd már eleve sem. Úgy állít be csoportot, közösséget, eseményt hogy elferdíti a valóságot annak érdekében, hogy indulatokat, érzéseket generáljon. Vagyis a megismerés klasszikus logikájához képest nem egyre szűkebb, egyre pontosabb annak a bemutatása, amiről beszél, hanem széttartó, zavaros, kaotikus. Az ilyen felhő-képzetek leírására jó mérési módszerek vannak. Lásd Sík Endre kutatásait. Nem öncélú a tájékoztatási mechanizmusokban a káosz elterjesztése. Az egyik kézenfekvő cél, az esetleges leleplezések hatásának csökkentése, esetleg korlátozása. Vannak a kormánytól, a propaganda központtól független médiumok, amelyek beszámolnak a hatalom számára esetleg kínos fejleményekről, de azok a beszámolók az olvasók, a nézők csak egy szűkebb részéhez jutnak el. Mekkora részéhez? Ez is mérhető. Az Index számolt be arról, hogy: Vezet az uniós csalási statisztikákban Magyarország.^[31] A kormányhoz közeli portálokon, lapokban, televíziókban, a közszolgálatban ez a hír többnyire nem jelent meg.

Nem magyar jelenségről van szó. Nem néhány önjáró újságíró megtévelyedéséről. A legtekintélyesebb tudományos magazinban, a Nature-ben, szinte hetente vannak alapos írások a fake news által okozott károkról, a működés mechanizmusairól. ^[32]

Amikor pedig a magyar parlamentben a sajtószabadságért emelte fel a hangját az ellenzék több szónoka 2019 októberében, akkor a kormányfő arról tartott nekik felvilágosítást, hogy miként változott meg a fogalom értelme az elmúlt időszakban. Orbán Viktor a parlamentben az őszi ülésszak kezdetén

(2019. október 21.) a napirend előtti vitában válaszolt azokra a vádakra, amelyek szerint a kormány megsérti a sajtószabadságot. Úgy érvelt, hogy a hagyományos megközelítés már-már nem releváns a sajtószabadság védelmében, hiszen a szociális média kialakulásával már bárki bármit mondhat, és az eljuthat bárkihez, vagyis a kihívás mára már az lett szerinte, hogy ezzel a technikai kihívással hogyan tudunk majd együtt élni. „Ezért nevetséges, túlhaladott a hagyományos sajtószabadság kritériumok számonkérése a kormányon” - tette hozzá. (A videóban az 1:38-2:40 között található a mondatrész) Vagyis arról beszélt a miniszterelnök, hogy a technikai lehetőség adott a teljes szabadságra, és persze nem válaszolt arra, hogy ezzel a helyzettel hogyan lehet visszaélni.^[33]

A politikai propaganda és a politika között elvileg sem lehet túl nagy nagy különbség. Az PPI ezért nem is vállalkozik arra, hogy a politikai szándékot, a propaganda igazság tartalmát vizsgálja. Az más szervezetek, intézmények hatásköre. A PPI csak azt mutatja meg, hogy a politikai propaganda mechanizmusai milyen hatékonyak. Sík Endre és Lázár Domonkos vizsgálatai is csak azt elemezték a Morális Pánik Gomb című cikkben, hogy milyen politikai akciók épültek egymásra minden bizonnyal a politikai támogatottság növelése érdekében. Arról írnak, hogy az Orbán kormány 17 jól azonosítható alkalommal nyomta meg a Morális Pánik Gombot, vagyis okozott szándékosan társadalmi méretű érték-válság-pánikot kommunikációs akciókkal, a tömegek becsapásával 2015 nyara és 2019 között. Az MPG olyan morális pánik, amit az állami propaganda talál ki és fejleszt. Ebben az esetben is lényeges, hogy a téma alkalmas legyen az emberek félelmeinek fokozására (a migráció erre szociológiai sajátosságai miatt kiválóan alkalmas). Kell továbbá bűnbak (még jobb, ha több, egymáshoz jól illeszthető bűnbakkal dolgozik az MPG kiagyalója), aki(k) megtestesíti(k) a fenyegetést. Szükséges olyan nyelv és beszédmód (a téma keretezése), amely az emberek ősi ösztöneire rájátszva jól átérezhetővé teszik a félelmet. Mindebben szükséges az állami hegemónia a médiában, hogy a minden csapból és állandóan folyjon a manipulatív tartalom. Az MPG ezen túlmenően is használ propaganda eszközöket, amelyek elől a médiát nem használó populáció sem menekülhet, mert a propaganda „házhoz jön”. Ilyenek a push poll-szerű nemzeti konzultációk, illetve a demokratikus intézmények (választás, népszavazás) alkalmazása. Utólag a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni párizsi terrortámadás (2015. január 7.) után kialakult kormányzati kommunikációt tekinthetjük talán az MPG béta tesztelésének. Hiszen már 2015. január 11-én Orbán Viktor miniszterelnök Párizsból azt üzente, hogy „Európának új véderőművekre és stabilizátorokra van szüksége ahhoz, hogy megakadályozza a biztonságát fenyegető rengéseket és mozgásokat”. Ettől kezdve a kormány folyamatosan napirenden tartotta a bevándorlás és az azzal összekapcsolt terrorizmus témáját. Amint azt a 24.hu-n korábban Sík Endre megírta, a morális-pánik-gomb…„ (…) egy ország valamennyi lakosát közvetlenül elérő manipuláció, ami több, mint egy mégannyira is az állami hegemóniának alávetett médiabeli manipuláció. Hiszen míg a médiát vagy olvassa, hallgatja, nézi valaki vagy sem, egy ilyen akció minden lakost elér, s ha erre még rásegít a média valamennyi eszköze, akkor jogosult lehet államilag intézményesített morális pánik eltésről beszélni. Ennek megjelenítésére alkalmas egy gombot elképzelni, ami újra meg újra megnyomva széles hullámokat vetve teríti be a manipulatív tartalommal az egész országot. Mivel feltételezésem szerint ilyen mindenkit elérő, költséges, komplex és hosszú időtávú központosított manipulációra a világon nem nagyon lehet példát találni, ezért hungarikumként való bejegyzését javaslom.” ^[34]

 

 A hatás nem maradt el

3 .ábra Az idegenellenesek, mérlegelők és idegenbarátok aránya 2014 júliusa és 2018 között.

Forrás: Tárki 2014-2018

Sík Endre és munkatársa azt bizonyítják, hogy a társadalmi közfelfogás a központilag irányított propaganda nyomán alakul. Vagyis nem eleve idegengyűlölők a magyarok, bár az Unióban azok közé tartoznak, akik talán a legfogékonyabbak az ilyen manipulációra. Minden esetre 2014 júliusa és 2018 között az Unióban Magyarországon nőtt a legdinamikusabban az idegengyűlölet, 39-ről 67 százalékra a teljes népesség körében. Ha Magyarország médiarendszere nem veszítette volna el az önkorrekciós képességét, akkor a propaganda hatása nem lehetett volna ilyen sikeres.

A kormányzat sokkal hamarabb, a Médiatörvény átírásával, a Közszolgálati Médiumok átalakításával, média-vállalkozások felvásárlásával, a média ügynökségekben a pozíciók elfoglalásával, rádiós frekvenciák visszavonásával, vagy meghosszabbítás korlátozásával, levajazott pályázatokkal tette alkalmassá a magyar médiarendszert egy ilyen kampány hatékony levezénylésére, vagyis a rendszer alkalmassá vált arra, hogy intézményesen kiszolgálja az a politikai propagandát. A Politikai Propaganda Indikátor megmutatja, hogy milyen a hatásfoka a politikai propaganda terjesztésére kialakított modellnek.

Karácsony Gergely sem úszta meg. A főpolgármester választási kampányban (2019 október) a kormányhoz közeli médiában Karácsony Gergelyre próbálták ráégetni az alkalmatlan kifejezést, míg a Fidesz jelöltjére rendszerint az alkalmast használták. Az Euronews és a Mérték Médiaelemző Műhely vette a fáradtságot és megvizsgált 5 médiumot, hogy hányszor lőtték el az alkalmatlan szót a választás előtti 30 napban. Az Origot, a 888.hu-t, a Magyar Nemzet Online-t, a Hirado.hu-t és a Bama.hu-t vették górcső alá és kiderült, hogy a választásokkal foglalkozó cikkekben csaknem ötszázszor írták le, hogy alkalmatlan. ( a 888: 303 cikk, 47 alkalmatlan említés, Origo: 151 cikk, 166 alkalmatlan említés , Hirado.hu: 336 cikk, 108 alkalmatlan minősítés, Magyar Nemzet: 288 cikk, 153 alkalmatlan jelző, BAMA: 94 cikk, 22 alkalmatlan minősítés.)  Ez egészen pontosan 496 alkalmatlan említés, de csak 5 médiumot vizsgáltak meg a témában, miközben csak a kormányhoz közeli Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítványban (KESMA) közel 500 kiadvány van. ^[35]