Hiányzik a pénz a kutatás-fejlesztésből Magyarországon

A kutatás-fejlesztés lényege, hogy a meglévő ismereteket fejlessze, és azok felhasználásával új kutatásokat végezzenek, hogy gyarapítsák az ismereteket. A K+F feladata továbbá, hogy a jelenben és a jövőben esedékes problémákra megoldást találjon. A definíció elég tág, de a lényeg, hogy az elvégzett kutatás-fejlesztés teszi lehetővé azt, hogy új, innovatív dolgok szülessenek.

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter céljaként tűzte ki, hogy növelje az ország innovációs képességét, ezért egységes innovációs és tudománypolitikai stratégiát hozna létre. Ezzel is indokolta a miniszter, hogy átvette a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) költségvetési támogatását, és mostantól az ő minisztériuma dönt az eddig MTA-hoz tartozó 28 milliárd forint felhasználásáról. Palkovics elképzelése szerint a kis- és középvállalkozások innovációs képességét kell javítani, illetve szeretné, hogy hazánk 2020-ra a GDP-nek legalább 1,8 százalékát költse kutatás-fejlesztésre (K+F).

Jelenleg Magyarország a GDP 1,35 százalékát költi kutatás-fejlesztésre, miközben az OECD országok átlaga 2,36 százaléknál jár.

Eszerint a Palkovics által kitűzött 1,8%-os cél még mindig az átlag alatt járna. Bár a régió bizonyos országai, mint például Románia vagy Szlovákia nálunk kevesebbet költ a kutatás-fejlesztésre, addig Csehország a GDP 1,79%-át költi K+F-re, Szlovénia pedig 1,85%-ot. A régióban Észtország költ hozzánk hasonló arányban.

Készítettük egy körképet Magyarország kutatás-fejlesztési költéseiről és az infografikákból több dolog is kiderül.

A legszembetűnőbb, hogy Magyarország 1990-ben költötte a legtöbbet kutatás-fejlesztésre: akkor a GDP 1,6%-a ment az innováció elősegítésére.

Az is látszik, hogy az állam szépen lassan kiszállt a K+F finanszírozásából, és átadta a terepet a vállalatoknak.

Utoljára 2007-ben volt, hogy az állam többet költött fejlesztésre, mint a vállalatok. Tíz évvel később, a magyar állam 165 milliárdos befektetése mellé a vállalkozások 272,5 milliárddal szálltak be. Az viszont egyértelmű, hogy bár az állam aránya csökkent a finanszírozásban, a kutatás-fejlesztésre egyre több pénz megy. A vállalatok több mint megduplázták a K+F ráfordításaikat 2007 óta, a külföldi ráfordítások összege pedig majdnem megháromszorozódott.

Az állam visszaszorulása a kutató-fejlesztő helyek számán is látszik.

Míg 1990-ben 19 ezer ember dolgozott K+F intézetnél vagy kutatóhelynél, 2017-re ez 10 ezer emberrel lett kevesebb. A rendszerváltás idejében majdnem 23 ezer ember dolgozott felsőoktatási kutatóintézetben, és nem sokkal több, mint 17 ezer ember dolgozott vállalkozásoknál. Egészen 2012-ig a felsőoktatási kutatóintézeteknél dolgozott a legtöbb ember kutatás-fejlesztésben, azonban 2013-ban már a vállalatok vették át a vezetést.

A rendszerváltás óta megfordult az arány, majdnem 24 ezer ember maradt felsőoktatási helyeknél, és 28 ezer ember pedig vállalatoknál.

A változó trend a publikációknál is megjelenik. A rendszerváltás idején leginkább magyar nyelvű cikkek jelentek meg, igaz, csupán pár ezerrel előzték az idegen nyelvű cikkek számát. A 2000-es években nagy fellendülés volt a magyar nyelvű cikkek számában: több olyan év is volt, amikor a magyar publikációk száma meghaladta a 20 ezer cikket, miközben az idegennyelvű publikációk száma többnyire stagnált.

Mostanra, miközben a magyar nyelvű könyvek száma meghatszorozódott, ez kevésnek bizonyul az idegen nyelvű cikkekkel és könyvekkel szemben, mivel 2016-ban és 2017-ben is több idegen nyelvű szöveg jelent meg, mint magyar.

Markánsan lecsökkent a külföldön tartózkodó ösztöndíjas, illetve munkavállaló kutatók száma is. Míg 1991-ben 1249 kutató dolgozott külföldön, mostanra a KSH számai szerint csupán 245 fő.

Az utolsó ábrán összehasonlítjuk, mennyit költ az állam a kutatás-fejlesztésre más ágazatokkal szemben. A kiválasztott ágazatok nem véletlenek. Korábban más médiumokban tévesen az a szám jelent meg, hogy a kormány a GDP 3,5%-nak megfelelő összeget költ sportra és vallásra. Valójában a 3,5%-nak a 0,6%-a megy vallási ügyekre, és 1,2%-a sporttal, illetve szabadidővel kapcsolatos szolgáltatásokra.

Így is, fenti térképből kiderül, hogy a magyar kormány jóval többet költ sportra, és vallásra, mint a régióban bárki, cserébe viszont kevesebbet költ kutatás-fejlesztésre, mint némelyik másik régiós ország, illetve az európai és az OECD-országok átlaga.

Tremmel Márk - Átlátszó