Dögkeselyű a laborban

Az eddig sem volt titok, hogy az Egyesült Államokban honos újvilági keselyűformák hét faja, valamint az Európában, Ázsiában és Afrikában élő óvilágiak kilenc faja dögevők. A Nature News hírportálon megjelent cikk most azt elemzi, hogy az állatok kimúlása után, amikor a tetemek bomlásnak indulnak, akkor toxikus vegyületek képződnek, és a szövetekben felszaporodó mikroorganizmusokhoz a talajban lévő kórokozók is csatlakozhatnak, például a lépfenét kiváltó Bacillus anthracis. A kutatók megkísérelték megérteni, hogy miként élhetik túl a keselyűk a veszélyes lakomákat.

Ehhez a madarak fejbőrén és bélcsatornájában lévő mikroorganizmusokat vizsgálták az újvilági keselyűformák két faja, a hollókeselyű (Coragyps atratus) és pulykakeselyű (Cathartes aura) egyedeinél. Huszonhat hollókeselyű és huszonnégy pulykakeselyű tetemét vizsgálták, amelyeket populációkontroll keretében az amerikai hatóságok engedélyével Tennessee államban, Nashville-ben lőttek ki. A keselyűk étkezéskor mélyen belefúrják fejüket a tetembe, így nem okozott meglepetést, hogy bőrükön több mint félezer mikroorganizmus DNS-ét fedezték fel.

Ezzel szemben bélcsatornájukban átlagosan mindössze 76 különféle baktérium él, ami elenyésző, figyelembe véve az ember emésztőrendszerében található több száz fajt. Emellett a madarak tápcsatornájában nem találtak semmiféle, a keselyűk étrendjéből fennmaradó DNS-t. „A keselyűk gyomra mindent kíméletlenül felőröl, megemészt, még az áldozat DNS-ének sem kegyelmez” – magyarázta Lars Hansen dán mikrobiológus. A keselyűk tápcsatornájában élő mikroorganizmusok vizsgálata során kiderült, hogy bélflórájukat két baktériumféleség uralja. Ezek egyrészt a Clostridium baktériumok, amelyek közül sok toxinokat termel. Közéjük tartozik a veszélyes idegmérget termelő és botulizmust okozó Clostridium botulinum nevű baktérium is. A másik a Fusobacterium család, amelynek némely tagja szövetelhalá